Nem a tanulmányi átlag, az együttműködési készség a kulcs

Interjú a budapesti Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium tanáraival

A tornaterem ajtaján ez a felirat díszeleg: Arisztotelész gümnaszionja. A szaktantermeknek nem számuk, hanem nevük van, és olyan nagy elődöktől kölcsönzik azokat, mint Örkény István, Moliere, vagy Isadora Duncan. Ilyet is csak egy táncos-, és színészképzéssel foglalkozó szakgimiben láthatunk. Ahol annyira szenvedélyesen mesélnek a tanárok az iskoláról, a képzésről, a diákjaikról, annyira lelkendezve adják át egymásnak a szót, miközben folytatják és befejezik egymás gondolatait, hogy öröm volt hallgatni.

Volt mit ünnepelnie a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnáziumnak az elmúlt tanévben. Több mint 130 éve folyik tanítás az iskola falai között, 50 éve középiskolai szinten, tíz éve Nemes Nagy Ágnes neve alatt, 5 éve tiszta profilú művészeti képzésként. Idén arra is büszkék lehettek, hogy a budapesti szakgimnáziumok rangsorában az öt legszínvonalasabb művészeti képzést nyújtó intézmény közé tartoznak.

Interjú a budapesti Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium tanáraival

 

Z.K.:  2002-ben indult az első dráma-tagozatos középiskolai osztályunk, 2013 óta csak előadóművészeti képzést nyújtó osztályokat indítunk ― avat be a kezdetekbe Zuti Krisztián szakmai igazgatóhelyettes. ― Nagyon családias hangulatú a suli, mintegy 300 gyerek tanul itt. És a két tagozatunk, a tánc-, és színházművészet nagyon jól kiegészíti egymást. De az indulással kockázatot is vállaltunk: nagy múltú művészeti szakgimnáziumokhoz kellett felnőnünk szinte néhány év alatt, mindezt a nulláról. Bár volt igény arra a tánc-, és színházművészeti képzésre, amiben mi is hittünk, azért eleinte sokat kellett tennünk, bizonyítanunk az iskola jó megítéléséért.

 

Interjú a budapesti Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium tanáraival

- Ma már sokszoros hozzátok a túljelentkezés. Mégis minden hozzátok jelentkezőt behívtok szóbeli vizsgára?

Z.K.: Igen, mert a tehetséget tartjuk értéknek – folytatja Zuti tanárúr, aki magyart, színházelméletet és színészmesterséget is oktat az iskolában.

Nálunk nem tételeket kell húzniuk a gyerekeknek, hanem alkalmassági felvételin vesznek részt. Hogy mindenkit megnézünk, az plusz teher, de azért szervezzük így, hogy a tehetségeket felfedezzük, vagy ne engedjük veszni, ha esetleg a központija valakinek nem jól sikerült. A szakmai alkalmassági vizsga kétszer 1,5 óra, a gyerekek 15 fős csoportokban dolgoznak.

A dráma tagozatra jelentkezőknél nézzük az énektudást, és a mozgásos képességeket, majd egy másik teremben verset mondanak, helyzetgyakorlatokat csinálnak. Ezt követi még ott a helyszínen egy kemény döntés a részünkről, mert az alkalmassági vizsga utáni mi azonnal megmondjuk, kik azok a gyerekek, akik továbbjutottak az aznapi osztályfőnöki beszélgetésre. Akiket nem hívunk, azoknak véget ért nálunk a felvételi. Ez fájdalmas, de az a gyerek, aki szerdán megkapja ezt a hírt tőlünk, az sokkal motiváltabban tud menni csütörtökön egy másik szóbelire, mintha még hónapokig bizonytalanságban őrlődne.

Az osztályfőnöki elbeszélgetésre a gyerekeknek portfólióval kell készülni, amiben bemutatják magukat, a hobbijukat. Egy kötetlen beszélgetés közben igyekszünk megismerni a gyereket, de érintünk általános műveltséget firtató kérdéseket is, amelyekkel - úgy gondoljuk -, hogy egy színész-táncos ambíciókat dédelgető gyereknek tisztában kell lennie. A lényeg azonban az, hogy felmérjük, mennyire tudnak a gyerekek közösségben, csapatként együttműködni. Mert ez ennél a képzési formánál elengedhetetlen: hétfőtől péntekig napi nyolc órában együttvannak, minden gyakorlatot együtt kell végezniük. Az együttműködési készség a kulcs – aki ezzel rendelkezik, akár gyengébb tanulmányi eredménnyel is bekerülhet.

Sz-I.K.: A táncos tagozaton is alkalmasságival kezdődik a felvételi, mi is képességeket mérünk fel, csak táncblokkokon keresztül. Van egy pici balett, van modern tánc, van néptáncos-blokk, ami kitűnő lehetőség a ritmusérzék felmérésére, és ez alapján kapnak pontszámokat a gyerekek ― veszi át a szót Szent-Ivány Kinga, gyakorlati oktatásvezető, aki többek között a kortárs-modern tánc, színpadi tánc, színpadi mozgás gyakorlatok oktatásáért felel. ― De olyan egyedi, fizikai adottságokat is nézünk, hogy mennyire lehet még nyitni a csípőjét, tehát mennyire van benne, és milyen irányban a fejlődés lehetősége. Az alkalmassági végén mi is megmondjuk, hogy az osztályfőnöki beszélgetésre ki mehet tovább.

  • Ha az alkalmasságin egy gyerekről kiderül, hogy dráma tagozatra jelentkezett, de oda nem lesz jó, ám a táncra nagyon alkalmas lenne, akkor átirányítjátok, átirányíthatjátok őt?

Z.K.: Igen, mi egymás között igyekszünk ebben szorosan együttműködni. A tanulói adatlapon ugye fel kell sorolni azokat az intézményeket, és azokat a területeket, ahova jelentkezni szeretne a gyerek. A későbbi sorrendváltoztatáskor új iskolát nem lehet ugyan felvenni, de új tanulmányi területet igen.

  • Minden évben két osztály indul, az „A” osztály a táncosok, a „B” osztály a drámatagozat. A képzésük teljesen elkülönül, vagy tanulják egymás tárgyait, tanulnak egymástól?

Z.K.: A két tagozatnak vannak ugyanolyan órái, ennek ellenére a két osztály képzése elkülönül, mert mások az óraszámok, és mások a célok. A drámás mozgásóra és a táncos színészmesterség óra lényege, hogy azon a területen a gyerekek személyisége terítékre kerüljön. De kevésbé számít, hogy az a láb hogyan van tartva, az a szóvégi hangsúly hogyan van formálva, mert az a fontos, hogy a gyerekek felfedezzék a maguk számára ezt a fajta önkifejezési eszközt.

Sz-I.K.: Ezt a darabok rendezésekor is követjük: a táncosok sokszor megszólalnak a színpadon, és a színjátszóknál is fontos a mozgás, a magabiztos mozdulatok megléte. Mi az összművészetben hiszünk: a színházi eszközrendszerből sokat használ egy táncos előadás, és egy drámás előadás is.

Sz.Z.: Fontos azonban az is – kapcsolódik be a beszélgetésbe Szurmik Zoltán igazgató is -, hogy a Nemes Nagy Ágnes szakgimnáziumban klasszikus humán gimnáziumi képzés folyik, amit rendkívül színvonalas művészeti szakképzés egészít ki. Tehát a gyerekek sok közismereti tárgyat (magyart, matematikát, történelmet, két idegen nyelvet, informatikát, komplex természettudományt) tanulnak, de emellett vannak szakmai elméleti, és gyakorlati óráik. A mi képzésünk azért különleges, mert sikerélményt ad, nem is akármilyet. A gyerek a hétköznapokban, ha egy órán ötöst kap, annak is örül, de ez össze sem hasonlítható azzal az érzéssel, amikor ugyanezt élménnyel szerzi meg.

 

Interjú a budapesti Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium tanáraival

- A nálatok szerzett végzettséggel, képzéssel mikor lesz sikeres valaki?

Z.K.: Az talán egy beszédes adat, hogy a végzős évfolyamon érettségizettek egyharmada a felsőoktatásban folytatja a tanulmányait, A mi színészképzésünk akkor tud igazán sikeres lenni, ha a gyereknek a személyiségét tesszük alkalmassá arra, hogy később bármilyen színészképzésbe bekerülve hiteles legyen. Hogy képes legyen majd könnyen elsajátítani azokat a fogásokat, technikai elemeket, amelyek a színpadi létezéshez nélkülözhetetlenek. De nehéz megtalálni az egyensúlyt: hogy a gyereknek legyen színpadi rutinja, fel legyen vértezve kellő magabiztossággal, ugyanakkor átsüssön a személyisége is azon, amit csinál.

Sz-I.K.: Igen, de nem csak egy út van. Volt olyan diákunk, aki drámatagozaton kezdett, majd átment a táncképzésünkre, és ma már a pécsi balettegyüttes egyik táncosa. De olyan példa is van, amikor táncos múlttal, nálunk szerzett táncos előképzettséggel vesznek fel diákunkat a Színművészeti Egyetemre. De nem kizárólag a Színművészeti vagy a táncos társulatokhoz bejutás működik, hiszen szakgimnáziumként a közismereti tárgyak magas szintű oktatására is lehetőségünk van: tanul nálunk végzett diák az ELTE anglisztika szakán is, és diplomáznak a Corvinuson is. De ott a sportterülete is: a táncos múlt jó ajánlólevél akármelyik tudományegyetemen, ha valaki sport-, rekreációszervezést akar tanulni, vagy az egészségfejlesztés szakra jelentkezik.

Z.K.: Az iskolánk erőssége ez: tud ilyen gyerekeknek is megfelelő képzést adni, és pláne tud annak is, akiben akarat, képesség, tehetség azon a szinten van, hogy művészeti pályára menjen.

Sz-I.K.: De az érettségi utáni szakképzésen is sokan maradnak, és az OKJ-s képzésen tanulnak tovább. Az OKJ arra ad lehetőséget, hogy a gyerek kicsit megálljon, kifújja megát, hiszen már a közismereti tárgyak nyomása nélkül foglalkozhat azzal, amit szeret csinálni. Nagyon nagy szerepe van ennek a kétéves utó-képzésnek abban, hogy a gyerekek tisztába jöjjenek a saját vágyaikkal, lehetőségük legyen megismerni saját magukat.

Művésztanár és nem művésztanár – van ilyen különbség a tanári karban?

Sz.Z.: Van, de a közismeretet tanító tanárok nagyon jó összhangban dolgoznak a művésztanárokkal, és a szakmai tárgyakat oktató kollégákkal – érkezik a válasz Szurmik Zoltán igazgatótól, aki a 2019/20-as tanévben érkezett az iskola vezetőségének élére.

A közismereti tanárok számára az a kihívás, hogy az ide járó gyerekek mind nagyon kreatívak, és bizony élményeket keresnek egy fizika vagy egy matematika órán is. Ráadásul a fegyelmezési technikák tekintetében is nagyon kifinomult megoldások szükségesek hozzájuk, mert ebben a sokszínű társaságban egytől egyig mindenki önmegvalósító, nagy egó, és mind a harminc gyerek egy-egy energiagombóc. Ugyanakkor az egy matematika tanár számára is nagy élmény, amikor egy-egy fellépésre elkíséri az osztályt, és láthatja, hogy mi mindent tudnak az osztálytermen kívül a gyerekek, a színpadon.

A tánctagozaton minden tanárunk táncművész. Ennek az az oka, hogy elengedhetetlen a gyakorlati tapasztalat, de nagyon pozitív azért is, mert a gyerekek így „élesben” láthatják a tanáruk teljesítményét, tudását közvetlenül a színpadon is. A tanári karba azonban egyetlen művész sem azért kap felvételt, mert sok díja van, vagy mert számítana, hogy milyen elismerést kapott már meg. A szakma ismeretén túl nálunk nagyon jó nevelő-pedagógusnak is lenni kell.

A drámatagozaton a drámapedagógusok vannak túlsúlyban, és az OKJ-képzésre jellemzőbb, hogy színházi embereket is megismerhetnek a diákok, akik óraadóként dolgoznak velünk.

Vezetőként pedig magam is elsődleges feladatomnak tartom, hogy az eddig elért szakmai stabilitást fenntartsam, és olyan pedagógusokkal egészüljünk ki a jövőben, akikkel évtizedekre előre meg tudjuk határozni, milyen irányba menjen tovább az iskola. Mert a jelenleg itt tanító tanárok mind alkotó emberek, a pillanatban élnek, de fontos az előre tervezés is.