Ha a kamaszod az agyadra megy, kezdj el gyanakodni!

Lehet, hogy direkt csinálja! - Humoros oldal

Sziasztok! Köszöntök mindenkit a haladó kurzuson. Sokan jöttetek el, ami nem csoda, hiszen a felsőbb évfolyamokban már nem olyan egyszerű idegállapotba hozni az ősöket. Megedződtek kisiskolás korunkban az éjszakai tankönyv és füzetbekötéseken, a vonalon belül színezett rajzokon, a betűkivágásokon, és az utolsó perces olvasmánynaplókon.

Ha a kamaszod az agyadra megy, kezdj el gyanakodni!

Az edzett szülők sajnos képesek robotpilóta üzemmódban hajnali ötkor reggelit és tízórait készíteni. Akkor is, ha éjfélkor még a kocsiban ülve várták, hogy végre abbahagyjuk a házibulit, és hazafuvarozhassanak. Ezért az egyetlen fegyverünk, ha meglepjük őket, és összezavarjuk a szokásaikat.

Ne féljünk egymástól tanulni.

Például Cindy tavaly briliáns megoldással közölte egy perccel a suliba indulás előtt, hogy nem nyúl a szalámis zsemléhez, mert álmában reggelre vega lett. Ott a pont. Ettől persze a futtában készített sajtos zsemlét nem kell megenni. Ugyanúgy bent hagyhatjuk a táskánk alján, míg zöld és büdös lesz, hogy hónapok múlva remegő kézzel vegye ki anyánk.

Mindig kizökkenti őket,

ha hirtelen valami kedvencünkre nemet mondunk.

 

Nehéz lesz felülmúlni persze Abigélt, akinek a szülei szabadságot vettek ki, repülőjegyet vásároltak és szállodai szobát foglaltak a közös londoni Pink koncertre, majd a reptéren Abi nem csekkolt be, mert Pinket csak a vén trottyos negyvenesek hallgatnak. Erőltessétek meg magatokat!

Kis kreativitással ki lehet szeretni a lovatokból, főleg, ha hétéves futamidejű személyi kölcsönre sikerült megvenniük. Vagy lehettek például allergiásak a hosszú kunyerálás után menhelyről hazamentett ötvenkilós korcs dán dogra. Ami természetesen már a hazaúton megette apa kocsijában a biztonsági övet, hogy aztán beleokádjon a kesztyűtartó legapróbb réseibe is. Kitakaríthatatlanul.

Legjobb persze, ha a tanulmányainkban hajtunk végre 180 fokos fordulatot. Emlékszem Reni anyukája hogy kezdett tikkelni a szemével, amikor 10 év szertorna után Reni közölte, hogy Testnevelési Egyetem helyett inkább állatorvos szeretne lenni. Miközben bukásra állt biológiából.

Csapjatok le váratlanul.

A divat ezer lehetőséget tartogat.

Vágjátok le tüsire a derékig érő hajatokat vagy színezzétek be! Az ombre festéstől garantáltan remegni fog a szájszélük. Vagy rakassatok be orrpiercinget! Baromi kényelmetlen, és mindig olyan, mintha taknyosak lennénk, de megéri reggelente a kétségbeesett “hol rontottuk el?” tekintet fater szemében. Persze, ha úgy érzitek, ciki lenne mindennap így járni csak a bosszantás kedvéért, elég ha mindig azzal nyüstölitek az ősöket, hogy tetoválást szeretnétek. Mutogassatok nekik igazán pronyó tetkókat. Legjobb, ha a politikai hovatartozásukkal totál ellentétes. Tök vicces volt, amikor Ricsi balos anyja ráparázott a rovásírásos turulra, és Levi szélsőjobbos apja nyugtatgatta, aki pedig a szivárványos nyaktetkótól padlózott le.

Ami még nagyon működhet, az a beszélgetés.

Úgyis állandóan dumálni akarnak: adjuk meg nekik, amire vágynak. Domi anyja például olyan édesen reagál, amikor Domi processzorokról beszél neki. Legutóbb munka közben hívta fel, hogy lyukas órája van, és 45 percig egy Counter Strike multiplayer offenzíváról hadart neki. Gitta néni szavába sem tudott vágni, pedig nyolcan hallgatták kihangosítva a bank nagytárgyalójában. És ez semmi ahhoz képest, ahogy a lányos apák reagálnak, ha menstruációról vagy szexről kezdünk velük beszélgetni.

Előfordulhat, hogy meginogtok. Megsajnáljátok őket, amikor éjjel darabonként vasalják az ünneplő rakott szoknya éleit, pedig ti már tudjátok, hogy elmarad az ünnepség. Ilyenkor keményítsétek meg a lelketeket. Emlékezzetek az indokolatlan délelőtti ébresztésekre a nyári szünetben. Jusson eszetekbe, hányszor erőltették rátok saját haverjaik unalmas, idióta gyerekeit. Idézzétek fel a túrákat a várromokhoz, amik helyett a strandon is feküdhettetek volna, és hogy milyen cikik voltak, amikor végül mégis eljutottatok a strandra. Amikor apám hasast ugrott fecskében a strandon, minden közösségi oldalon elvesztettem a követőim felét. És ez még semmi ahhoz képest, hogy szegény Botinak rendszeresen a falára írják ki, hogy teregessen az erkélyen és vegye be az allergia gyógyszerét.

De most becsengettek a szülőknek. Nyáron ők voltak helyzeti előnyben, de évnyitótól évzáróig mi osztjuk a lapot. Adjátok meg a kegyelemdöfést: írjátok fel őket a szülői munkaközösségbe! Vállaljatok a nevükben osztályterem festést, nyomtatást, papírgyűjtés vagy kíséretet matekversenyre! Délelőttre!

 

 

Gyerünk! Munkára!