Mayer Fruzsina – a kétarcú hokitehetség

Mayer Fruzsina mindösszesen 13 éves volt, amikor engedéllyel bekerült a VASAS fiú ificsapatába, azóta már válogatottként játszik. 2007 óta a jégkorong határozza meg az életét, de szeretne gyógytornász vagy orvos is lenni.

Mayer Fruzsina – a kétarcú hokitehetség

Hogyan lesz egy ilyen kedves, mosolygós lányból kemény hokis csaj?

Édesapám komoly eredményeket ért el a jégkorong sportban, ezért tőlem és a testvéremtől sem állt messze ez a sport, egészen kicsi korunktól kezdve jól mozogtunk már a jégen. Egyszer a Műjégpályán összefutottunk apa egyik volt csapattársával, aki elhívott egy edzésre minket, ott ragadtunk. Más sportokat is kipróbáltunk, nem erőltette a család a hokit, de ez tetszett meg nekem leginkább, mivel a tenisz vagy a foci – amivel korábban foglalkoztam – unalmassá vált számomra. A jégkorongban rengeteg a kihívás, szerintem a legkoncentráltabb csapatsport, sokat kell gondolkodni hozzá, és sokkal jobban megmozgat.

Mayer Fruzsina – a kétarcú hokitehetség

Mikor döntötted el, hogy profi jégkorongos szeretnél lenni?

Ez csak később indult be ennyire, a gimnáziumi évek elején, addig heti 2-3 edzésre jártam, aztán ahogy az ifjúsági kategóriába felcseperedtem, egyre több versenyre jutottam el, és egyre jobban látszódott a tehetségem. Viszont én ezért nagyon sokat dolgoztam, ezért amikor átigazoltam a VASAS-ba, úgy éreztem, hogy megérdemlem ezt az utat, mert sokat tettem érte. Tehát ez nem úgy zajlott, hogy engem egyszer csak kiválasztottak erre a pályára, inkább a hoki választott engem.

Hogyan tudtad összeegyeztetni az intenzív sportot a tanulással?

Én sportolok, amióta az eszemet tudom. Már az általános iskolát is úgy kezdtem el, hogy mellette rengeteget sportoltunk a testvéremmel. Én nem tudom, hogy milyen az, amikor az ember csak tanul vagy csak sportol, mert én mindig is együtt csináltam a kettőt.

Az Adyban pedig nagyon kedvesek voltak a tanárok. Mindenki segített, mindenki büszke volt rám. Kiemelném az osztályfőnököm, a kémia tanárom és az igazgató asszony segítségét, ami nagyon meghatározó volt az életemben.

Az Ady nem kifejezetten sportiskola. Hogyan tudott mégis segíteni neked?

Nekem a legfontosabb az volt, hogy ne kelljen magántanulónak mennem. A tanáraim ezt tisztelték bennem, ezért olykor kaptam kedvezményeket, de sosem éltem vissza velük. Örülök, hogy így csináltam végig, remélem, mások is bátorságot kapnak és ilyen jó támaszt a tanáraiktól, hogy meg tudják valósítani az álmaikat.

Mi a te álmod? Mi leszel, ha még nagyobb leszel?

Egyelőre csak a sporttal szeretnék foglalkozni, ezt most szeretném kiteljesíteni. Ha tehetném, csak a jégkoronggal foglalkoznék egész életemben. Azonban egy-két éven belül szeretnék felvételt nyerni egyetemre és gyógytornász vagy sportsebész pályára szeretnék menni.

Miért váltanál pályát? A sportolásból nem lehet megélni?

Most egészen jól megélek, de a szüleimnél lakom még, és ők nagyon sok mindenben támogatnak. Egyedül nem tudnék megélni belőle, és hosszabb távon sem gondolom, hogy ez javulni fog. Ma Magyarországon nehéz csak a sportolásból megélni, ezért ehhez közeli szakmát szeretnék választani, amelyben embereknek tudok segíteni.

Ez nagyon szép cél, de vajon lesz időd eleget tanulni hozzá a sportolás közben? Az edzők és a csapat támogatja a tanulást?

Igen, az edzők kemények a tanulással kapcsolatban. A gimi alatt nem egy csapattársamat tiltották le rossz bizonyítvány miatt az edzésről. Szerencsére mindenkinek fontos a sport mellett a tanulás is, ezért ebben is tudjuk egymást támogatni.

Mayer Fruzsina – a kétarcú hokitehetség

Hogyan élted meg, amikor tagja lettél a válogatottnak? Te voltál a legfiatalabb, ez előny vagy hátrány volt?

Amikor bekerültem, eleinte nagyon fura volt. Válogatott szinten másként zajlanak már az edzések, sokkal keményebben kell dolgozni és küzdeni. A legkisebbként nekem nagyon meg kellett küzdenem a sikerekért és az elismerésért, de mára már igazán harmonikusan érzem magam a csapattal. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család.

Sok kalandban lehet részed az edzések, meccsek alkalmával. Melyik a kedvenc történeted?

Huh, valóban, rengeteg minden történik, sosem unatkozunk, rengeteget nevetünk. Egyszer egy meccs szünetében eltörött a korcsolyám pengéje, ezért kölcsön korival kellett folytatnom a meccset. Szörnyen nehéz volt, nem volt hozzászokva a lábam, ezért eleinte bizonytalanabbnak éreztem magam, azonban végül még gólt is szereztem és meg is nyertük a meccset. De gyakran előfordul, hogy átesünk a palánkon vagy kilövell a labda, és jókat nevetünk ilyeneken.

Mayer Fruzsina – a kétarcú hokitehetség

Ez egy nagyon kemény sport. Hogyan tudod mégis megélni a nőiességedet? Nem riadnak vissza a fiúk egy ilyen kemény csajtól?

Ilyen szempontból mondhatjuk, hogy kétarcú lány vagyok. A pályán nagyon kemény tudok lenni, még a fiúk is tisztelnek ezért az edzéseken, de civilben egy kedves mosolygós, barátságos nyitott lány vagyok.

Mayer Fruzsina – a kétarcú hokitehetség